Már egy ideje nem jelentkeztem, de csak azért, mert nagy és csodás munkálatban volt részem...
Barátság takaró készült közösen barátokkal, nőkkel. És egy szép közös estén adtuk át a megajándékozottnak.
És az úgy kezdődött, hogy...
Még a nyár közepén kitaláltam, hogy milyen jó lenne barátságtakarót varrni Mumusnak (anyakönyvi nevén: Tímea:))), aki egyébként egyik legkedvesebb barátom:) És ezt megosztottam Andreával (másik kedves ember a szívemnek), aki lelkesen közölte, hogy ő is becsatlakozik, ha nem bánom, és hívjunk másokat is (közösségi szellem az megvan bennünk még hála Istennek), és készítsük közösen.
Így többen varrtunk egy egy saját darabot a takaró részeként, és aki nem készített, azok a befejezésben segítettek.
Két teljes nap kellett, hogy elkészüljön. Andreával terveztünk. varrtunk, szabtunk, és elkészültünk., mondhatni majdnem teljesen. Végül a közös ünnepléssel és varrással fejeződött be a takaró, itthon az otthonomban:) Kimondhatatlanul sokat kaptam most is a "barátnőktől", és újból megtapasztalhattam, hogy a női erő mekkora ajándék...szóval NŐNEK lenni jó:))) és köszönöm nekik.
Megfogalmazódott bennem, hogy mennyire nem mindegy, hogy valami jó ügyért vagyunk együtt, vagy valami jó ügy kapcsán feszülünk valami ellen.(jó elvont vagyok, ejsze)
A közös alkotás azt erősíti az emberben, hogy nincs egyedül, és valami csodásat létrehozni együtt, nagyszerű dolog. ÉS lesz folytatás...remélem.
