Tavasz

Mostanában több időm van az itthoni tevékenységekre és mivel ilyen szépen sütött a tavaszi nap ma is, varrtam és fotóztam a lakásban.

Régi asztalkendőkből és régi csipkékből varrtam díszpárnákat és varrtam a már meglévő párnákra csipkecsíkokat.

És most a növényeimről is láthattok képeket, merthogy készítettem fotókat róluk is. Sokat babrálok velük és ezért gyönyörűen virágoznak nagy örömömre:)

Gerberám, amit ajándékba kaptam az egyik orosz ügyfelemtől még januárban, és azóta már a harmadik virágát bontja.

A japánbirs most a bontotta ki virágait a vázában. A kertből hoztam a többi ággal együtt, megmentve a többi kerti hulladék sorsától.
Az árvácskák pedig az erkélyünkön teleltek ki és gyönyörűen virágba borultak ismét.
Tavasz van és ez olyan jóóóóó:)

Az én édes nyulaim

Tavasz van és az én édes nyulaim mostanra készültek el. 

Egyik este nyulakat rajzoltam egy papírra és végül készítettem kartonból egy sablont, aztán megvarrtam a nyulaimat és meglepően jól sikerült a végeredmény:)

Először a lánynak találtam ki a ruháját, amit egy finom gyapjúharisnya szárából készítettem el. A fejére a virágot szalagból formáztam, az orrát rózsaszín hímzőfonallal varrtam ki. 

 

A fiú nyúl ruhája későbbre készült el. Kerestem a ruhájához egy lágy, visszafogott színű textilt (a felső ruházata ebből készült), a nadrágját pedig gyapjúblúzból varrtam.

Délutánonként a padon üldögélnek a napsütésben és békésen, várják az ünnepet:)

Régi pad, új helyen

Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy hogyan is tudnám elhozni a nagyszüleim házából a padot ide Budapestre, ugyanis már senki nem lakik a házban, nem használják az ülőpadot, ami talán már legalább 60 éves, ha nem több. És elképzeltem, hogy milyen jó kis üldögélős hely lehetne itt nálunk az erkélyes nagy ablaknál. A hely az ablaknál pontosan akkora mint a pad, így mintha ide készült volna.

Aztán úgy került ide, hogy most az ünnepek alatt egy kedves ismerősöm éppen nagy autóval ment Csíkba és megkértem hozza el nekem és hát íme, most az új helyén örülünk neki:)

Igaz ráfér még egy felújítás, amit nyáron tervezek, mert már a festés megkopott, de így is szép darabja lett a lakásunknak.

Ezek után, ahogy megérkezett egy alapos lemosás után Andorással már birtokunkba vettük, délutánonként ott üldögélünk, olvasgatunk és nézünk ki az ablakon a havas tájra, az utcára.

Számomra ez egy újabb megerősítése annak, hogy amire nagyon vágysz, az meglesz, amikor eljön az ideje, de előbb: 'Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk' (Simone Weil) és utána meg örülni, amikor megvan. 

Hát most én erősen örülök.

Van még egy jó tulajdonsága, hogy lehet benne tárolni dolgokat. Felnyitható az ülő része...