Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy hogyan is tudnám elhozni a nagyszüleim házából a padot ide Budapestre, ugyanis már senki nem lakik a házban, nem használják az ülőpadot, ami talán már legalább 60 éves, ha nem több. És elképzeltem, hogy milyen jó kis üldögélős hely lehetne itt nálunk az erkélyes nagy ablaknál. A hely az ablaknál pontosan akkora mint a pad, így mintha ide készült volna.
Aztán úgy került ide, hogy most az ünnepek alatt egy kedves ismerősöm éppen nagy autóval ment Csíkba és megkértem hozza el nekem és hát íme, most az új helyén örülünk neki:)
Igaz ráfér még egy felújítás, amit nyáron tervezek, mert már a festés megkopott, de így is szép darabja lett a lakásunknak.
Ezek után, ahogy megérkezett egy alapos lemosás után Andorással már birtokunkba vettük, délutánonként ott üldögélünk, olvasgatunk és nézünk ki az ablakon a havas tájra, az utcára.
Számomra ez egy újabb megerősítése annak, hogy amire nagyon vágysz, az meglesz, amikor eljön az ideje, de előbb: 'Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk' (Simone Weil) és utána meg örülni, amikor megvan.
Hát most én erősen örülök.
Van még egy jó tulajdonsága, hogy lehet benne tárolni dolgokat. Felnyitható az ülő része...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése